Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről | vers/elemzés

Csordultig vagy tele a legjobb szándékkal, együttérzéssel, segítőkészséggel, törődéssel. Támogatni, felemelni akarsz. Reményt adni, biztatni. Hajlandó vagy mindent odaadni, feláldozni azért, hogy a szenvedés, kétségbeesés, nyomor, kilátástalanság okozta gyötrelmek megszünjenek és derű, hit, bizalom, öröm, elégedettség, életkedv, töltse be a melletted élők szívét, lelkét.

Rendületlenül hiszed, hogy az amit teszel eredményes lesz. Hisz jót akarsz és a jóindulat,  jó szándék nem maradhat gyümölcstelen, gondolod. És vársz, remélsz, figyelsz, tovább vársz, tovább remélsz, napokig, hetekig, hónapokig, talán évekig... de hiába. Hiába akartál segíteni, támogatni, felemelni. Hiába akartál szeretni, együttérezni, odafigyelni. Hiába akartál bátorítani, biztatni, reményt adni. Hiába.

Hiába, hiába a refrénje, szakaszonként ismétlődő, visszatérő sóhaja Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről című versének. A hiába hideg, szürke sziklaszirtjén törik össze minden jóindulat, jó szándék, segíteni, biztatni, felemelni, támogatni akarás.

A költő rövid verssorokban, egyszerű, könnyen érthető szavakban tárja az olvasó elé az emberi legőszíntébb jóindulat, jó szándék, odaadás hatástalanságát, gyümölcstelenségét. Pedig ez a jó szándék nem is akármilyen közönséges, hétköznapi, fénytelen alakban nyilvánult meg, hanem csodákban, az arany és ezüst csillogásában, gyönyörű, igéző szavakban, a lobogó tűz biztos melegében. És ez a hatni akarás nem csak az embertársakra irányult, hanem az erdő lakóira, őzikére, nyulacskára is. Ezzel az embert, állatot átfogó odafigyeléssel a költő talán éppen azt akarta érzékeltetni, hogy a jóindulat megnyilvánulása lehet teljes, minőségben és kiterjedésben is, de még ez sem biztosítja a várva várt eredményt, végkifejletet.

A vers három szakaszában szemlélhetjük e mindig új lendülettel, tartalommal, árnyalatokkal útjára induló szeretethullám áramlását, amely változatlanul szétzilálódik a hiába zord sziklafalán.

A negyedik versszakban azonban fordulat áll be az események zajlásába. A most már lankadó erőfeszítés, segíteni akarás, a gyarló igyekezet ellenére is megtörténik az annyira várt csoda. Csak úgy magától. Vagyis kegyelemből.

-

Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről
 
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
 
Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.
 
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
 
...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.
 
1934


 


Fotó: pixabay.com

Ha netalán érdekelne:

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél | vers/elemzés

Babits Mihály: Karácsonyi ének | vers/elemzés

Derzsi Sándor: Tudom, itt jársz | vers/elemzés