Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről | vers/elemzés

Csordultig vagy tele a legjobb szándékkal, együttérzéssel, segítőkészséggel, törődéssel. Támogatni, felemelni akarsz. Reményt adni, biztatni. Hajlandó vagy mindent odaadni, feláldozni azért, hogy a szenvedés, kétségbeesés, nyomor, kilátástalanság okozta gyötrelmek megszünjenek és derű, hit, bizalom, öröm, elégedettség, életkedv, töltse be a melletted élők szívét, lelkét.

Rendületlenül hiszed, hogy az amit teszel eredményes lesz. Hisz jót akarsz és a jóindulat,  jó szándék nem maradhat gyümölcstelen, gondolod. És vársz, remélsz, figyelsz, tovább vársz, tovább remélsz, napokig, hetekig, hónapokig, talán évekig... de hiába. Hiába akartál segíteni, támogatni, felemelni. Hiába akartál szeretni, együttérezni, odafigyelni. Hiába akartál bátorítani, biztatni, reményt adni. Hiába.

Hiába, hiába a refrénje, szakaszonként ismétlődő, visszatérő sóhaja Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről című versének. A hiába hideg, szürke sziklaszirtjén törik össze minden jóindulat, jó szándék, segíteni, biztatni, felemelni, támogatni akarás.

A költő rövid verssorokban, egyszerű, könnyen érthető szavakban tárja az olvasó elé az emberi legőszíntébb jóindulat, jó szándék, odaadás hatástalanságát, gyümölcstelenségét. Pedig ez a jó szándék nem is akármilyen közönséges, hétköznapi, fénytelen alakban nyilvánult meg, hanem csodákban, az arany és ezüst csillogásában, gyönyörű, igéző szavakban, a lobogó tűz biztos melegében. És ez a hatni akarás nem csak az embertársakra irányult, hanem az erdő lakóira, őzikére, nyulacskára is. Ezzel az embert, állatot átfogó odafigyeléssel a költő talán éppen azt akarta érzékeltetni, hogy a jóindulat megnyilvánulása lehet teljes, minőségben és kiterjedésben is, de még ez sem biztosítja a várva várt eredményt, végkifejletet.

A vers három szakaszában szemlélhetjük e mindig új lendülettel, tartalommal, árnyalatokkal útjára induló szeretethullám áramlását, amely változatlanul szétzilálódik a hiába zord sziklafalán.

A negyedik versszakban azonban fordulat áll be az események zajlásába. A most már lankadó erőfeszítés, segíteni akarás, a gyarló igyekezet ellenére is megtörténik az annyira várt csoda. Csak úgy magától. Vagyis kegyelemből.

-

Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről
 
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
 
Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.
 
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
 
...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.
 
1934


 


Fotó: pixabay.com

Ha netalán érdekelne:

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél | vers/elemzés

Kép
A Biblia legjelentősebb történetének szereplője. igaz, első látásra egyféle mellékszereplőnek látszik, de ami a vállára nehezedő felelősséget illeti, a történet kezdeti szakaszában, nyugodtan az egyik főszereplőnek nevezhető.   Szerepének jelentősége ellenére a Biblia mégis kevés részletet közöl róla. ő pedig, személy szerint soha sem szólal meg a Szentírásban. mindez talán meglepőnek tűnhet, ha arra gondolunk, hogy Isten angyala többször is megjelent álomban neki.   Reményik Sándor,  költeménye által egyféleképpen igazsgágot tesz neki és anélkül, hogy valamit hozzáadna a bibliai beszámolóhoz, mégis kiegészíti azt. és ezzel nem ferdíti el a történet tartalmát, hanem éppen csak teljesebbé, emberségesebbé teszi.   Jézus apja, Mária férje, József, az ács szólal meg Reményik versében. és nem akárkihez beszél, hanem imában egyenesen Istenhez. Előtte önti ki a szívét, tesz vallomást a Jézus apjaként átélt időszakról.   Legyinthetünk, és mondhatjuk, hogy ez csak egy költő képzelete szülte ima
> > >

Derzsi Sándor: Tudom, itt jársz | vers/elemzés

Kép
A jól megalkotott költemény egyik legevidensebb és ugyanakkor egyik legkedvelhetőbb jellegzetessége az, hogy világos, tiszta képet, egyet vagy többet is, képes felvillantani az olvasó lelki szemei előtt. E kép ábrázolhat egy élethelyzetet, tapasztalatot, vagy akár egy személyt, esetleg két vagy több személy közötti kapcsolatot is. E szempont szerint Derzsi Sándor: Tudom, itt jársz című verse is a jól megalkotott versek közé sorolható, különösen azért, mert sikerrel szerkeszti meg a  fázó, didergő, e mostoha, sivár világban járó, de kint rekedt Jézus képének konturjait. Igen, egy fázó, didergő, elhagyatott, magányos Jézus a központi alakja ennek a versnek, a mellék szereplője pedig a különböző okok miatt Jézus sorsában osztozkodó, tehát ugyancsak magányos, fázó, didergő, de a Megváltó társaságát kereső, áhítozó költő, akinek ez élete egy olyan világban bontakozott ki, amely magába foglalt világháborút, hazavesztést, új, csábítónak igérkező ideológiák elterjedését, csalódást, elfojtott f
> > >